A válasz egyszerű: naponta. A felkelő nap országának lakói régi és mély kapcsolatot ápolnak ezzel a gabonával. Gazdag szénhidrát- és proteinforrásként a legfontosabb kapocs a japán konyha fogásai között. Kétezer éve folyik a termesztése: a magok elültetése, a palántázás, a gyomlálás és végül az aratás. Mivel számtalan természeti csapás érhette a termést, változatos formákban próbálták elnyerni az istenek jóindulatát az év minden szakában. Azon túl, hogy értékes élelmiszer volt, egy másik fontos szerepet is játszott a rizs: fizetőeszközként használták évszázadokon át. A 19. század második feléig az adót és a fizetséget is rizsben számolták. A feudális urak rangját, de legalábbis gazdasági erejét az mutatta, hogy mennyi rizst birtokolt. Gondoljunk csak bele, milyenek lennének a bankok, ha ma is rizsben tárolnánk a vagyonunkat...

A rizs népszerűségének valódi oka az, hogy számtalan formát képes ölteni a japán konyhában: a hagyományos fehér, főtt rizs mellett találkozunk vele mocsi (rizssütemény), szenbei (sós rágcsálnivaló) vagy miszo formájában. A rizsszalmából matracot (tatamit) és szandált fonnak. A japánok számára a rizs több, mint étel. A kultúra szerves része, önazonosságuk jelképe.