A hósipkás hegyektől Észak-Hokkaidón a homokos strandokig a szubtrópusi Okinaván régióról régióra változik az ott élők étrendje és főzési stílusa. A földrajzi korlátok - magas hegyek, óceán - még jobban segített abban, hogy az egyes régiók sajátos ételeket fejlesszenek ki.

A különbségek ellenére mégis létezik egy közös alap. Az ország területe kicsi, nincs olyan hely Japánban, amely távol esne a halban gazdag vizektől. A főfogásnak számító rizs mellett a tengeri herkentyűk és a zöldség adja az ételek javát. A legfontosabb ízesítő a "sóju", azaz a szójaszósz és a miszo - mindkettő erjesztett szójababból készül (a kínai és az európai szójaszószok általában nem fermentálással, hanem gyorsított vegyi eljárásokkal készülnek). Egy átlagos japán tipikusan háromszor eszik naponta főtt rizst, miszólevest és két-három mellékfogást. Az étel mellé zöld teát szürcsölnek.

Ha egy-két jelzővel kellene jellemeznünk a japán konyhát, talán a "természetes" és a "harmonikus" szavak jutnának elsőként eszünkbe. Akármilyen ételt is csinálsz, soha ne gyilkold meg a hozzávalók természetes ízét. A hozzávalóknak harmonizálniuk kell egymással egy-egy fogáson belül; az egyes fogásoknak pedig egymással, hogy teljes élményt nyújtó étkezés váljék belőlük. Végül az ételnek összhangban kell állnia a természettel és a környezettel, beleértve az ételt fogyasztó személyt... legalábbis így mondják.