Mielőtt nekilátunk a felszolgált ételnek, a szemünkkel élvezzük egy kicsit a látványt. A szem legalább akkora étvággyal bír, mint a gyomor - legalábbis a japán szakácsok szerint.

A felkelő nap országában az ételkészítés komoly művészet. Az emberek nem csodálkoznak rá mindenre, mielőtt nekifognak az ebédnek, ugyanakkor élvezik az elrendezés és a kiválogatás nyújtotta látványt. Sokszor maga az étkezés helyszíne is szerves része az ételek nyújtotta látványnak. Az itteni felfogás szerint minél szebben néz ki egy fogás, annál ízletesebb.

Hogy milyen esztétikai élményt képes nyújtani egy ebéd? Az évszak hangulatát, a természetet és a színek harmóniáját. Vegyünk például egy forró, párás nyári napot. Ilyenkor szóment kínálnak, amely hófehér, vékony tészta, általában egy kevés levesbe vagy szószba mártogatva fogyasztják. Félig áttetsző, kék üvegtálkában, hidegkék evőpálcikával, néhány jégkocka társaságában, a tetején lebegő zöld juharlevéllel - a szó, amit keresel, a harmónia.