A hagyományos öltözködés szabályait és szokásait felületesen ismerő fiatal japán nemzedék sajnos már nemigen veszi észre a maiko és a geiko öltözéke közötti különbségeket.

ÖLTÖZET

Kimono: A maiko kimonójának hosszú, lengő ujjai vannak. Az ujjak és a vállak vissza vannak hajtva, mint a gyerekek kimonóján, amely a gyermek növésekor kiengedhető: ez a szokás még a múltra utal, mikor egy lány már tízévesen maiko lehetett. A maiko gallérja általában vörös, és a képzése alatt fokozatosan világosodik, mígnem fehérre váltja. Ez jelzi, hogy hány éve maiko az illető. Mikor a maiko hosszú, uszályos kimonót ölt, a hikizuri-t, a szegélye alól kilógó hosszú naga-juban szintén vörös, sűrűn virágozott (ez is egyre világosabb és kevésbé mintázottabb lesz, ahogyan idősödik), a geiko-é pedig halvány rózsaszín és ritkásan virágozott. A kimonó szabása követi a státuszt és a kort. A fiatal maiko-nak mindkét vállán vannak minták, az idősebbnek csak az egyiken, a geiko-nak egyiken sincs. Az idősebb geiko-k többnyire homokszínűt, szürkét vagy sötétkéket viselnek.

Obi-age: Az obi-age egy hosszú, keskeny, vékony selyemcsík, amely segít helyén tartani az obit. A maiko-é vörös, és arany-ezüst minta díszíti, és az obi fölött látható. Címeres kimonónak az obi-age-ja is címeres. A geiko obi-age-ja halvány rózsaszín, kék vagy valamilyen más, halvány színű, és általában az obi alatt hordják.

Obi: A leginkább szembetűnő különbség a maiko és a geiko viselete között, a hajviseleten kívül. Az előbbié bokáig csüng és egyedi, utóbbié fekete, és hátul van megkötve. A maiko obiját széles, színes obi-jime (övpánt), és jádéval, korallal, gyönggyel és gyémánttal díszített, esetenként kisebb vagyont érő pocchiri (övcsat) fogja össze. A geiko övszalagja keskeny, csatja kisebb és kevésbé szembetűnő. A kimonó obija szintén selyem, általában a Japánban legjobbnak tartott nishijini szövet. Ezt a szövetfajtát a Heian-kor (794-1185) elején kezdték készíteni, eleinte csak a császári udvar számára. A maiko arany- és ezüstszálakkal átszőtt obija 7 méter hosszú, hosszan lecsüngő végbe az okija címere van beleszőve. A legkiválóbb minőségű, kézi szövésű obi 5-6. 000. 000 yenbe is belekerülhet. A geiko obija, a maru-obi egy darabból készült, 4 méter hosszú, és majdnem 70 centiméter széles. Kétrét hajtják, kipárnázzák, és hátul négyzetesen megkötve hordják. A szokásoknak megfelelően komon és iromuji kimonójához a maiko is köthet maru-obit.

Obi-jime: Ez a selyemfonat fogja össze az obi közepét. Ez a fajta fonat 538-ban, a buddhizmussal együtt érkezett Kínából. Ilyenek díszítik ma a buddhista templomok oltárait. A maiko obi-jime-je egy issun (3,3 cm) széles – ez is egy régi japán mértékegység. Különböző színű – vörös, zöld, rózsaszín, sárga, arany- és ezüstfonalakból szövik. A geiko-é keskenyebb és a többi ruhadarabjához hasonlóan, kevésbé színes.

Obi-dome: A maiko övcsatja, az obi-dome másik neve pocchiri. Finoman formált ezüstkeretét korall, ametiszt, jáde, gyémánt és agát díszíti, és tekintélyes súlya van. Az ára a fél- és a több millió jen között mozog. A geiko-k obi-dome-ja sokkal kisebb és egyszerűbb, nem annyira cizellált, teknős páncélból, korallból és más anyagokból készül. Egyes geiko-k sokszor egyáltalán nem is hordanak ilyet, mondhatni kiment a divatból.

Eri: A kimonó nyakrészén látható eri, azaz gallér egy vastag szövésű, hosszú, keskeny szövetcsík. A maiko-é vörös, arannyal-ezüsttel dúsan hímzett, igencsak nehéz, és szokás szerint okiya-ja címere díszíti, bár ezt a szabályt nem mindig tartják be. Geiko-vá avatása felé közeledve fokozatosan világosabb, és egyre ritkásabban szövött gallérokat hord a maiko. Az erikae ceremónia után, mikor a maiko-ból geiko lesz, a vörös gallért fehér váltja fel.

Köpönyeg: Ha elutaznak, vagy elmennek valahová, a maiko-k és a geiko-k mindig köpönyeget vagy más hasonló ruhadarabot vesznek föl, hogy féltett kimonójuk be ne piszkolódjon. Ezek bokáig érnek, és mindig selyemből készülnek; nyáron rou selyemből vagy sha-ból készültet hordanak.

LÁBBELIK

Tabi: Zoknicipő, maiko és geiko egyaránt a kimonóhoz viseli, anyaga fehér vászon. A nagyujj része a többitől elválasztva, célja a saru és a facipő hordásának megkönnyítése. Szövete merev, de a cél az, hogy még akkkor is megtartsa a formáját, amikor nincs benne láb. Az emberek általában készen vásárolják, a maiko-é ás a geiko-é azonban méret után készül – nekik védjegyük az öltözékük. Tánchoz vastagabb tabi-t viselnek.

Hakimono: Magyarul lábbeli, s ahogy a maiko és a geiko öltözéke, ez is az évszakokkal együtt változik. Az okobo, a maiko fapapucsa 10 cm magas, és a Japánban honos paulowniafából (császárfa) készül. A pánt színe viselője rangjához igazodik: eleinte bíbor, majd vörös, később rózsaszín. Egyes okobo-kat finom, tatamihoz hasonló szalmafonat borít. A geiko parókában, kifestve és hosszú, uszályos kimonóban jelenik meg, lábát az okobo-nál alacsonyabb, de ugyancsak paulowniafából késült geta-ban, fasaruba bújtatja, amelyet a maiko-éval ellentétben festés is díszít.
Mind az okobo-nak, mind a geta-nak két fajtája van: festetlen illetve feketére lakkozott. A feketét nyaranta hordják, mivel a nyári hőség tönkretehetné a festetlen fát, a többi évszakban azonban általában a festetlenben járnak.
A maiko-nak és geiko-nak egyaránt van zouri-ja, lakkbőr saruja, amit yukata-hoz, komon-hoz vagy iromuji-hez visel. Más nők velük szemben általában getát vesznek a yukata-hoz, és zouri-t csak a többi kimonóhoz hordanak, hétköznapihoz és ünneplőhöz egyaránt. A bejárat előtt letett lábbelik számából mindig tudni lehet, hány maiko és geiko tartózkodik épp az ochaya-ban.

HAJVISELET ÉS ARCFESTÉS

A maiko maga díszíti fel gondos művésziességet és nagy türelmet igénylő frizuráját, és mindig fehérre festi az arcát, a geiko csak olyankor, mikor katsura-t visel. A geiko csak ritkán festi fehérre az arcát (ha hivatalos látogatásra, vagy dolgozni megy), haja rövid, vagy ha hosszú feltűzi, mint a hétköznapi asszonyok, és shimada stílusban fésült katsura-t visel. A maiko az avatása után 1 évig csak az alsó ajkát festheti ki, ennek letelte után már a felsőt is kifestheti. A fiatal maiko arcán hangsúlyos a vörös és rózsaszín szín (főleg a szemöldökökön és a szemhéjakon), az idősebb maiko-én már a fekete is, a piros mellett. A nagyon idős gésák egyáltalán nem festik ki magukat.

Kanzashi: A maiko számos kanzashi-t visel. A legfontosabb, a kontya elé tűzött daikan (fa alapú, selyemmel díszített fésű) a hónapokkal együtt változik. A geiko kanzashi-jának két fő típusa van: nyáron (júniustól szeptemberig) egy elefántcsont fésű és egy jáde díszítésű hajtű, télre (októbertől májusig) egy teknőcfésű és egy korallal díszített hajtű.

Forrás: www.hanamachi.5mp.eu