Geishák, vagy ahogy itt Kiotóban mondják, geiko-k . A geiko-k a művészet asszonyai. Magukban hordozzák az eleganciát, a tudást, a szépséget. Gyönyörű kimonókban lebbennek végig az utcákon, egyetlen pillantásukkal vagy mosolyukkal elbűvölik a férfiszívet. Ajkukat tűzpirosra festik, arcukat hófehér álarc mögé rejtik. Csupán annyit tudunk, róluk amennyit kívülállóként látunk. A többit homály fedi.
Én se tudtam róluk többet, de mindig áhítattal figyeltem őket, amint esténként a teaházakba igyekeztek. Lestem minden mozdulatukat, próbáltam titokban én is azzá válni. Ám keserédes érzés fogott el, valahányszor eszembe jutott, hogy belőlem sohasem lehet igazi geiko. Egy kurtizán lányából, aki a vöröslámpás negyedben született, sohasem lehet az. Ám reménykedtem. Reménykedtem egy szebb jövőben, ahol nem édesanyám nyomdokait kell követnem, hanem csodás selyem kimonóban táncolok és szórakoztatom a teaházban lévő férfiakat. Egy geikot tisztelnek és csodálnak. Egy kurtizánt lenéznek és megvetnek. Csupán addig vagyunk jók, míg a férfi vágyát kielégíti, majd kevéske pénzt lök elénk fizetségül és egy szó nélkül távozik. A túlélésért cserében áruljuk a testünket.
Kislánykoromban sokszor láttam geikot, amint kilépett az ochaya ajtaján késő este. Én mindig az ochaya előtt vártam édesanyám, hogy végezzen az ügyfelekkel és együtt hazamehessünk, már ha azt az apró kis szobát, amelyben éltünk több másik kurtizánnal, otthonnak lehet nevezni. De nem csak ezért várakoztam hosszú- hosszú órákon keresztül kint az éjszakában, hanem mert tudtam, ahol teaház van, ott geiko is van. Amint pedig szól az ochaya egyik szolgálója az ügyfélnek, hogy kint várja a felfogadott kurtizán, az eddig őt szórakoztató geiko távozik. Az ilyen estéken csillogó szemekkel figyelhettem, amint kecsesen kilép a lampionokkal megvilágított utcára és lassan áttipeg egy másik ochayába vagy fáradtan haza tér. Volt, mikor a geiko maikoja társaságában szelte az utcákat, faltalpú cipőjük kopogott a kikövezett úton.
Azaz este is így kezdődött. Kora őszi éjszaka volt, én és édesanyám kint várakoztunk az ügyfélre. Ekkor kilépett egy geiko a teaházból. Gyönyörű halovány zöld kimonóját aranyszínű minta szegélyezte. Arca gyönyörűen ki volt festve, haja tökéletesen állt, benne mindenféle csattal és fésűvel. Kezében legyezőt tartott. Olyannak tűnt, mint egy gyönyörűséges porcelánbaba, melyhez félünk hozzáérni hisz, olyan törékeny, mint a lepkeszárny és olyan elérhetetlen, mint a Hold ezüstös sugarai. Egy pillantást vetett felénk, melytől összerezzenve kissé édesanyám mögé bújtam és lesütöttem a szemem. Bár rajongtam a geikokért, mégis féltem a szemükbe nézni. Féltem, hogyha így teszek, nem fogok mást látni csak a szeméből kiolvasható megvetést. Annyi megvetés és gúnyos megjegyzés ért már, hogy nem bírtam volna még egyet elviselni. Amikor meghallottam a getaja kopó hangját, amint lassan továbbhaladt, lopva még rápillantottam. Szívemben újra feléledt a vágyakozás, legszívesebben utána szaladtam volna, könyörögve, hadd lehessek én is geiko.
Ábrándos gondolataimból édesanyám hangja ébresztett fel.
-Midori ne bámészkodj, megjött az ügyfél. Mennem kell, ma sokáig leszek. Lehet, egészen hajnalig elhúzódik, menj haza ne várj rám.-mondta halkan, figyelmeztető pillantást vetve rám, majd az idegen férfi karjába karolt, és nevetgélve eltűntek az éjszaka forgatagában.

ochaya (茶室): teaház
geta (下駄): olyan, fából készült lábbeli, melynek a talpán (lent) 2 kicsi hasáb van, a geiko-k hordják

Folyt. Köv.

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2009.11.16. 10:20 Ayame ^^ Szija! ^^ Wow, pont most olvasom újra az Egy gésa emlékiratait, szóval ennél jobban nem is időzíthettél volna ^^ Kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a történet, eddig nekem tetszik :D

2009.11.15. 17:32 Kame-chan Szija ^-^ nekem nagyon teccik az alaptörténet és ilyet még nem is olvastam... sőőt még gésás ficet se nagyon olvastam ezért is fogott meg annyira n.n a szóismétlés talán picit tényleg sok, de sztem elsőre egész jól sikerült ^w^ remélem majd fogod folytatni, mert akkor biztosan jövök olvasni :3 hááát nem írtam valami hosszú kritit, de ezekbe sose voltam jó ^^"

2009.11.15. 14:28 Reisuto (Raistlin) A tartalom elsőrendű, a formára viszont kevéssé ügyeltél. FORMA - Apróbb helyesírási hibák, főleg egybeírjuk-különírjuk terén - Többször előfordult képzavar az elején, például " Lestem minden mozdulatukat, próbáltam titokban én is azzá válni" Az alany a mozdulat volt. Mozdulattá akart volna válni? ;) - Nagyon gyakori szóismétlés, például: "Gyönyörű halovány zöld kimonóját aranyszínű minta szegélyezte. Arca gyönyörűen ki volt festve, haja tökéletesen állt, benne mindenféle csattal és fésűvel. Kezében legyezőt tartott. Olyannak tűnt, mint egy gyönyörűséges porcelánbaba" valamint a "megvetés" szó is feltűnően sokszor szerepel [pedig számos szinonimája van] STÍLUS - Midori-san újra és újra ugyanazt ismétli, csak mindig máshogy. Ettől a szöveg szájbarágós lett. Legyen inkább rövidebb, mint túlragozott! - A geishák mást sem csinálnak, mint kilépnek a teaházakból. Ezt persze lehet, hogy tovább fogod vinni, elsőként mindig csak itt látta őket, az utcán sem futott össze velük, mindig csak ez a helyzet, és ahogy közéjük fog tartozni, ez hirtelen megváltozik. Ez esetben sarkított ellentétezésként tökéletes, csak szépen vidd át azt a vonalat ^^ TÖRTÉNET - Nagyon-nagyon tetszik az ötlet. Egyszerűen zseniális - hallottuk már, hogyan lesz európaiból vagy szgeénylányból geisha, csúnyácskából vagy ügyetlenből - de egy kurtizán lányából! Ez botrányosan izgalmas, ráadásul bravúrosan megodlod a felmerülő problémát. Egy európainak mindig távoli és fényes lesz a geishák világa. Olyan, aki nem volt BENNE, nem tud hitelesen írni róla, ebben biztos vagyok. Itt is szokott elcsúszni minden japán regény: csak európai szemmel tudjuk néázni. Midori-san viszont a társadalom peremén van: aligha számít japánnak. Ráadásképpen számára is olyan elérhetetlen égi lények a geishák, mint számunkra. Legnagyobb félelmemet mellyel hozzákezdtem az olvasáshoz, ennyivel meg is odlottad, flekeltetted az érdeklődésemet, szeretném tudni, mi lesz Midori-sannal, milyen változások következnek be életében és lelkében. Különösen tetszett, hogy nem mer a geishák szemébe nézni. Remekül érzékeltetted félelmét, alárendeltségének érzetét, sőt, tudtatát és elragadtatott csodálatát. oszt.: 3/4