A bonsaik nagy része szabadtéri elhelyezést, tar­tást és gondozást igényel. Kertben nem szerencsés közvetlenül a földre, még füvesített területre sem helyezni a növényeket, mert az öntözéskor a felcsa­pódó földtől az edények sárosak lesznek, giliszták, hangyák, bogarak és meztelencsigák is könnyen hozzáférnek. Kertben beton oszlopokra vagy félig a földbe süllyesztett betonlapokra helyezett, impreg­nált keskeny fapallókból készült, rácsszerű tartóáll­vány a legkedvezőbb. Az állvány­rendszerek jobb megfigyelést és ezáltal gondosabb ápolást tesznek lehetővé. Ezek az állványrendszerek egyben a bonsaik bemutatását is szolgálhatják, ha közel szemmagasságban tudjuk a legszebb növé­nyeket elhelyezni, és a megfelelően semleges háttér is biztosítható. (Ez szabad téren, kertben elég nehéz feladat.) Pius Notter svájci bonsaikertjét 2 m magas fallal vette körül. Ezen a falon konzolokra, nagy kőlapokon helyezett el mintegy 200 db gyönyörű bonsait, háttér: a rücskös felülete, fehér fal - a hatás nagyszerű! Sokan a jobb vízháztartás érdekében ­ritkábban történő locsolás miatt - edényestül a föld­be süllyesztik növényeiket, faforgáccsal lefedik, így csak 2-3 naponként kell locsolni. Ez a már említett károk (bogár, hangya, csiga, háziállatok stb.) mellett azzal a veszéllyel is jár, hogy a növény gyökere a vízelvezető nyíláson kinő, és a bonsai nem kívánt hajtásnak indul. Ez elkerülhető, ha az edény alá egy nagyméretű műanyag lapot is lesüllyesztenek. Aki­nek terasza, balkonja vagy loggiája van, csak keve­sebb növényt nevelhet. Ilyenkor jól kell kiválasztani a megfelelő növényfajtát és nagyságot. Teraszra, bal­konra, loggiára polcrendszer építhető, ezen lehet elhelyezni a bonsaikat. Készíthetünk a balkonrácsra kívülről vagy belülről felerősíthető, megfelelően vas­tag impregnált deszkából készített polcot is. Itt és egyéb helyen is úgy kell rögzíteni a bonsaikat, hogy a legnagyobb szél ne tudja lesodorni. A balkonrácsra vagy ablakpárkányra kívül elhelyezett bonsaik öntö­zését úgy végezzük, hogy a növényt vízbe állítjuk, felszívatjuk vele a vizet, majd a felesleget kicsurgatva tesszük vissza a tartóra. A loggiáknál nagyon kell figyelni a fényviszonyokra. Előfordulhat, hogy a bonsai nem kap elég fényt, és megnyúlik, hosszú, vékony hajtásokat hoz. Ha az erkélyen, loggián nemcsak ajtó, hanem befelé nyíló ablak is van, kis kéz­ügyességgel alumíniumidomokból, szegecseléssel az ablak elé olyan üvegezett vitrint készíthetünk, amelyben az elhelyezett növényeket a szobából le­het ápolni. Így állandóan gyönyörködhetünk ked­venceinkben, és még a teleltetés gondját is megold­juk, ha a nagy hidegben az ablakokat kis időre befelé, a szoba felé kinyitjuk, és ezzel az üvegházat, a télikertet belülről fűtjük. Régimódi lakások ablak­párkányain is lehet néhány szép bonsait tartani. Itt is figyeljünk a rögzítésre és a locsolásra. Az ablak köze szolgálhat fagymentes téli szállásul, ha a bonsaik akkorák, hogy elférnek itt.

Az elhelyezésnél általában arra is kell gondolni - hacsak nem szobabonsaikat nevelünk -, hogy ezek szabadtéri növények, és az időjárás viszontagságai­nak kitéve érzik jól magukat. Igénylik a napot, a levegőt, a szelet, az esőt, hogy egészségesek legye­nek, jól fejlődjenek, s ha ezt nem kapják meg, az asszimiláció a levelekben nem megy végbe, és a növény elpusztul. Gondolni kell arra is, hogy erős napsütésben a bonsai esetleg több vizet párologtat el, mint amit a gyökereivel fel tud venni, így káro­sodhat. Kis árnyékban a gyenge szellő kifejezetten kell, ez biztosítja, hogy locsolás után ne legyen sokáig vizes a bonsai földje, így a kártevők - a levéltetvek - kevésbé tudnak elszaporodni. A nagy nap általában kedvező a bonsainevelésnél, mert az ultraibolya sugarak gátolják a növekedést, ezért ki­csik, törpék a növények a magas hegyekben. A napra helyezett növényeket, de a félárnyékban lévőket is 1-2 hetenként forgatni kell, hogy egyenletesen, min­den irányban szépen fejlődjenek. Gondoskodni kell az elhelyezésnél arról is, hogy a növényeket a leg­forróbb, tűző nyári napokon árnyékolni lehessen, mert még a pálmák frissen kihajtott levelei is képesek megégni és csúnya barna foltokat kapni.

Itt említem meg, hogy a szabadtéri bonsaikat is legszebb formájukban vagy virágzáskor, vagy ked­ves vendég tiszteletére 1-2 órára, legfeljebb 1 napra -de nem hosszabb időre-egy-két hetenként egyszer be lehet vinni a szobába, ám ekkor is gondoskodni kell arról, hogy a lombot egyszer-kétszer vízzel meg­permetezzük.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a bonsaik elhelyezésénél arra kell törekedni, hogy azok jól megfigyelhetők legyenek. Ne akkor vegyük észre például egy Pinus mugón a hernyó kártevését, amikor az már minden hajtásvégen lerágta a friss tűket, és beburkolta magát. A kis hernyót már az első tű elfogyasztása után szedjük le, és a növényt elkü­lönítve, még gondosabb megfigyelés alatt tartsuk