Az öntözésen kívül nagyon fontos a bonsaik meg­felelő táplálása. Téves az a hiedelem, hogy a minia­tűr növényeket éheztetni, sanyargatni kell. Ellenke­zőleg, erőteljes növekedésüket kell biztosítani, hogy fejlődésük során a kívánatos formázást el lehessen végezni, és ellenállók legyenek a betegségekkel, a kártevőkkel szemben. Mivel a bonsaik viszonylag kis edényben, kevés földben élnek, a tápanyag a talajból hamar kiürül, így a növény a fejlődéséhez, felépíté­séhez elengedhetetlen anyagokat nem kapja meg, tehát növekedése leáll. Régi megfigyelés a bonsaik­nál, hogy a kis földmennyiség miatt az elfogyott tápanyagokat pótolni kell olyan módon, hogy azt a növények hasznosítani tudják. Az ősi Kínában és japánban a bonsai-termesztők egy-egy szárított hal­darabot helyeztek el időnként a gyökerek közé. Ma már ennél fejlettebb eljárások vannak, a modern növényápolás jóval többet tud a tápanyag-utánpót­lásról.

Ahány könyvet elolvasunk a bonsairól, a „trágyá­zás" címszónál annyi receptet találunk. Tény, hogy különböző megoldások vannak, amelyek mind ugyanazt a célt szolgálják. Alkalmazhatók szerves és szervetlen, természetes és műtrágyák, ezek lehetnek por alakúak, granulátumok (tabletták), folyékonyak (gyógycseppek), szuszpenziósak, de lehetnek igen koncentráltak, mint az injekciók, amelyekből csak egy-egy cseppet kell alkalmazni. Lehetnek vízoldha­tók, gyors hatásúak vagy a gyökérsavak által feltár­ható, lassú hatásúak is. Lehetnek egyediek vagy komplexek. Készítenek lassú hatású átitatott rudacs­kákat, melyek a földben lassan oldódnak. Mindenki válogathat lehetősége szerint, de nem árt, ha tudja, hogy itt nem csodanövényekkel van dolga: a bonsaik - a fák - közönséges, ismert, a faiskolákban is kap­ható növények, és csak megjelenési formájukban, alakjukban különböznek amazoktól. Miért külön­bözne tápanyag-utánpótlásuk a cserepes vagy fais­kolai nővényekétől? Ezeket is trágyázzák, műtrá­gyázzák. Miért lenne tehát csak a japánoktól átvett, apáról fiúra szálló, talán a maga idejében kitűnő, misztikus recept alapján készült trágya a legjobb? Szerintem ezt az időt a biológiai tudományok túlha­ladták. Csak ismerni kell az összefüggéseket a trágya, a növény és a növekedés között; ismerni kell az egyes hatóanyagok hatásait a bonsaiként nevelt lombhullatók, virágzók, tűlevelűek vagy örökzöldek esetén. Faiskolákban milliószámban műtrágyáznak konténeres növényeket, és ezek egészségesen, szé­pen fejlődnek.

Bonsainál a tápanyag-utánpótlást kisebb koncent­rációban és gyakrabban kell alkalmazni a kis földfe­lület miatt. Az a veszély is fennállhat, hogy az edény­ben a sókoncentráció megnő, és ez károsíthatja a gyökérzetet. Ezt is el lehet kerülni, ha műtrágyázás előtt bő vízzel locsolva átmossuk a talajt, 1-2 napig nem öntözünk, majd híg műtrágyás oldattal, esetleg felszívatással itatjuk át a bonsai talaját. Elkerülhető úgy is, hogy 1-3 évenként az átültetés során új, friss földet kap a fiatal növény. Öreg növénynél organikus és műtrágyát vegyesen jó használni. A szerves trágya a talajorganizmusok átalakító, feltáró hatására lesz hozzáférhető a növény gyökerei számára. (Hideg időben előfordul, hogy ez a folyamat leáll, és a növény éhezik.) A folyékony műtrágyák hatása azon­nali, csak az adagolás mértékére, a koncentrációra kell nagyon vigyázni. A csomagoláson javasolt alkal­mazandó koncentráció - ami egyenlő a műtrágya mennyiségével - helyett tűlevelű bonsaiknál annak 1/4-ét, míg lombhullatóknál az 1/2-ét célszerű ada­golni. A szilárd műtrágyák lehetnek víz- vagy citrát­oldhatók, hatásuk lassúbb. Ezeket a moharéteg alatt egy-egy kis lyukba szórjuk, a mohát visszatakarjuk. A locsolóvíz a műtrágyát lassanként feloldja és el­szállítja a felszívó hajszálgyökerekhez. Szerves mű­trágya, a japán trágyagolyó hatása lassú, folyamatos, ezért a bonsaiedény nagyságától függően 1-4 db-ot helyezünk el a fa és az edény széle között. Ezt a locsolóvíz lassan mossa be a talajba, a végén csak egy vékony héj marad, amelynek eltávolítása után újabbakat helyezhetünk el, nem ugyanarra a helyre, hogy intenzívebben tápláljon más-más gyökérrésze­ket, ágakat.

A trágyák nitrogéntartalma a motor, amely az erőteljes növekedést segíti. A túlzott adagolás azon­ban szinte burjánzást idéz elő, ekkor a trágyázást le kell állítani. A szép zöld levélzet jó nitrogénellátást jelent. A foszfor a fehérjék építőeleme, a növekedést, a sejtek képződését segíti. Általában foszforhiánnyal nemigen kell számolni, de a virágzó és termést hozó bonsaik jó foszforellátásáról gondoskodni kell. Ha a levelek pirosasak, ez foszforhiányra utal. A kálium a gyökér tápanyagfelvevő képességét növeli, a virá­gok, a termés kötődését segíti elg, és nagy szerepe van az elfásodás, a hajtások beérlelésében is. Télen a káliummal jól ellátott bonsaik hajtásai kevésbé fagynak el, és jobban tűrik a szárazságot is. Ez a három legfontosabb tápelem. A levél zöld részének másik fontos tápanyaga is van: a magnézium, ez még a foszfor szállítását és a fermentek képződését is segíti. A magnéziumhiány márványos levélképző­déshez vezet. Ezek az építőanyagok egy sor más igen kis mennyiségben jelenlévő mikroelem mint katali­zátor nélkül nem tudják kifejteni hatásukat. Ilyenek a vas, a réz, a mangán, a cink, a molibdén és még sok más nyomelem. Ezek általában a talajban is megtalálhatók a kívánt mennyiségben, de egy jó, komplex mikroelem-tartalmú műtrágya - ami min­den kertészeti szaküzletben kapható - mindezt tar­talmazza vízoldható formában.

Fiatal növényeknél tavasszal, a pihenési idő után hamar kezdjük el a trágyázást, hogy a növekedést és a rügyképződést serkentsük. Áprilistól októberig, az aktív növekedési periódus alatt, az átültetés után 1-2 hónappal havonta egyszer, kis edények esetén gyak­rabban, kéthetenként végezzük, de kis mennyiséget adjunk. A fenyőfélék kevesebb, a lombhullatók több trágyázást igényelnek.

Kifejlett, öreg növényeket tavasszal nem kell trá­gyázni, a második növekedési periódusban, nyár közepén, ősz előtt kell erőteljesebb tápanyagfelvé­tellel segíteni az ágvégek és a levélképződés erősö­dését.

Japán szerves trágya összetétele: repcepogácsa, csont- és halliszt a talajjal összekeverve hosszabb időre biztosít tápanyagot. Lehet ezt vízzel megkever­ve, érlelve és hígítva folyékony trágyaként is alkal­mazni. Néhány könyvből kiírt recept: 8 rész repce­olaj kipréselése után maradt pogácsa, 2 rész halliszt, 10 rész víz. összekeverve télen 2 hónapig, nyáron 3 hétig érlelni, leönteni. 5 rész víz hozzáadása kon­centrált, 10 rész víz közepes, míg 15 rész víz hozzá­adása híg tápoldatot ad. Másik recept szerint 8 rész repcepogácsa, 2 rész halliszt, vízzel megkeverve olyan konzisztenciára, hogy golyókká lehessen for­mázni és megszárítani. Harmadik recept: 2 rész repcepogácsa, 1 rész csontliszt és víz 3 cm átmérőjű kolbásszá gyúrva, 3 cm-es darabokra vágva, meg­szárítva 1-2 hónapig használható szerves trágyát ad. Ezek a szerves trágyák általában szagosak, a bogarak petelerakásra használják, a madarak, de még esetleg a macskák is megdézsmálják. Virágzó bonsaiknál foszforpótlásra 1 evőkanál csontlisztet lehet adagol­ni 4 liter földhöz. Műtrágyák közül nálunk is kapha­tók: egyedi szilárd nitrogén műtrágya (ammonnitrát, karbamid, mész, ammonsalétrom), foszfor műtrágya (szuperfoszfát, granulált szuperfoszfát), kálium mű­trágya (kálisó [kálium-klorid), jobb a kálium-szulfát), kevert vagy összetett, szilárd műtrágya. Folyékony foszfor műtrágya mint szuszpenziós műtrágya kap­ható. Van komplex mikroelemes, folyékony műtrá­gya is, ez a Wuxal. Vitaflora néven nagyon koncent­rált folyékony műtrágya van kereskedelmi forgalom­ban. Kapható vízkultúrás növényekhez is mind szi­lárd, mind folyékony műtrágya, mindkettő alkalmas bonsaineveléshez is. Én nagyon szeretem és haszná­lom az osztrák linzi cég Voldünger nevű mikroelem­tartalmú vízoldható kevert műtrágyáját, csapott mokkás kanál 1 liter vízhez adagolásban locsolva a bonsaikat.

Engedjék meg, hogy még egyszer nyomatékosan felhívjam a figyelmet arra, hogy nagyon veszélyes, ha a trágyázást nem helyesen használjuk, ha túlada­goljuk vagy túl koncentráltan használjuk a tápanya­gokat.